75. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Jaj, van-e nagyobb botrány annál, mint amikor egy pásztor farkassal hál?
Teréz: Igen, van. Az, ha az ilyen pásztort nem űzi el a főpásztor, mert akkor az ő megvédése lesz a közösség megmérgezése.
Gergely: Tudunk mi még áldozatot hozni a gyermekeinkért, Teréz nővérem?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, mert a mennyország nem álmodozás, hanem beteljesült fáradozás. Ajánljuk fel gyermekeinkért a megdicsőülésünket, és így megsemmisítjük a szürke urakkal kötött szerződésüket! Ha nem is értik, amit értük teszünk, majd elhiszik, ha meglátják, hogy a mennyeieknek is van vérük!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A szentély kövei szétszórva hevernek az utcákon, ha a szent rendek tagjai gyönyörökbe merülnek és átadják magukat a földi dolgoknak. Figyeljük csak meg: a szöveg nem azt mondja, hogy a kövek az utcákon hevernek, hanem azt, hogy az utcák sarkain, ami azt jelenti, hogy ezek az emberek világias tevékenységük dacára a főhatalomra törekszenek: a gyönyörök széles útját is követni akarják, de arra is vágynak, hogy az utcák sarkain szentként tiszteljék őket.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 99.o.)


Anyámnak, az egyháznak szívében
szeretet leszek.

Egy a vágy, mely bennem él:
Egyedül csak szeretni,
Odaadni életemet
szeretetből.
Jobb nekem az áldozat,
Mint az elragadtatás
Krisztusom, szeretlek,
Te vagy az életem.

Egyedül Te, Jézusom,
Töltheted be szívemet,
Mert végtelenül
Vágyom a szeretetre.
Nem bánom, hogy életem
Odaadtam Neked,
Mindig az igazságot
Kerestem.

(Kis Szent Teréz, Versek)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.