76. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Vajon sok gyermekünk miért határolja be Isten cselekvési lehetőségét? Miért hajtják a saját igájuk alá Isten akaratát? Miért darabolják fel Isten ajándékait? Miért halmozzák fel elraktározva hosszabb időre? Talán nem tud Isten mindig újat, többet, szebbet, mást adni? Talán félni kell attól, hogy nem ad kegyelmet egy ideig, és erre az időre fel kellene készülni? Teréz nővérem, érzed a fájdalmukat?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, nagyon igaz az, hogy aki a kicsiben nagylelkű, az majd nem lesz a nagyban kislelkű.
Gergely: Csak akkor tudja a mi mennyei Boldog Hercegünk újra és újra betölteni őket hétköznapi csodáival, ha engedik, hogy az áldás éppen a kiüresedésükben lepje meg őket.
Teréz: Igen, rájuk kell rajzolnunk Jézusunk Arcának szent vonásait, hogy megláthassák gyermekeink önmagukban Isten képmásait.
Gergely: Ő jó, nem feledkezik meg semmiről, amivel kedveskedni tud nekünk. Mindenkivel érezteti gondviselését. De a nagy titok az, hogy a gyenge testvéren át érkezik a legyőzhetetlen megváltás. Amikor észreveszem a másikat mellettem, akkor ott van a mennyország. Ekkor nem a figyelmetlenség konkolyát szórom szét, hanem a szavak nélküli együttérzést.
Teréz: Igen, és a konkoly, bár együtt nő a búzával, nem tudja legyőzni a búzát. A búzának pedig nem kell félnie, mert a Gazda gondoskodik mindenkiről. Legyen meg az Úr akarata! A szeretet egyszerű.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Azokat, akik szétosztják saját javaikat, arra kell inteni, nehogy nagy kevélyen többre tartsák magukat azoknál, akiknek adományaikat adják, és ne véljék magukat jobbnak csak azért, mert eltartják a többieket. A ház ura is különféle csoportokba osztja szolgáit és különböző hatásköröket jelöl ki számukra: egyeseket elöljáróknak tesz meg, másokat alattvalókul rendel. Azoknak azt parancsolja, hogy osszák ki a szükséges dolgokat a rászorulók között, ezeknek pedig, hogy fogadják el, amit kapnak. Az elöljárók gyakran elbuknak, az alattvalók viszont megmaradnak gazdájuk szeretetében. A sáfárokra megharagszik a gazda, míg azok, akik mások igazgatása alatt állnak, minden bántalom nélkül tovább szolgálhatják.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 190.o.)


„Ó, én Istenem! Boldog Szentháromság, vágyom arra, hogy téged Szeresselek és Szerettesselek, hogy az Anyaszentegyház megdicsőítésén dolgozzam azzal, hogy megmentem azokat a lelkeket, akik a földön vannak és kiszabadítom azokat, akik a tisztítótűzben szenvednek. Vágyom arra, hogy tökéletesen teljesítsem akaratodat, s hogy elérkezzem a dicsőségnek arra a fokára, melyet országodban készítettél nekem, egyszóval, vágyom arra, hogy Szent legyek, de érzem tehetetlenségemet és azt kérem tőled, ó, én Istenem! hogy te magad légy az én Életszentségem. Miután úgy szerettél, hogy nekem adtad Fiadat, hogy Megváltóm és Jegyesem legyen, enyémek az Ő érdemeinek végtelen kincsei, melyeket boldogan ajánlok fel neked, könyörögve, hogy csak Jézus Arcán át és csak az ő Szeretettől égő Szívében tekints reám.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 317. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.