8. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Ha kérdezhetek ilyet, mi hiányzik neked a földi létből?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, valami hiányzik nekem. De most, remélem, igazán nyitott lélekkel hallgatják titkainkat a gyermekeink. Amíg nem láttam Papát színről-színre, addig tudtam neki adni valamit: bizalmat, mely a sö-tétben tapogatózik. Amikor ezt látta Papa, ujjongott. És én örültem, hogy nem hallhattam ezt az ujjongást, csak hihettem, hogy igaz… De erről majd következő találkozásunkkor beszélek részletesebben…
Gergely: Úgy érted, hogy teljesen elégedett lennél, ha börtönt, bilincseket, sőt kettéfűrészelést is el kellett volna viselned, hogy másokat jóra vezess, Teréz nővérem?
Teréz: Igen, mert a szenvedés a hívőt fölemeli. De jaj, éppúgy igaz, hogy a hitetlent még hitetlenebbé teszi! Ezért volt szükség rád, Gergely testvérem, mert Isten népének kitűnő tanítómestereként az Ige erejével a hitetleneket hitre vezetted.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A kitűnő tanítómester, tudósoknak és a tudatlanoknak egyaránt adósa, a zsidókhoz szólva, akik között voltak bölcsek és balgák is, az ószövetségi írások beteljesedését illetően ezzel az érvvel cáfolta meg okoskodásukat: „Ami elévült és idejét múlta, az közel van a megszűnéshez” (Zsid 8,13). Látva, hogy egyeseket csak példázatokkal lehet jóra vezetni, ugyanebben a levélben így szól: „Mások gúnyt és megostorozást, sőt bilincseket és börtönt tűrtek el, megkövezték, kettéfűrészelték, agyonkínozták, kardélre hányták őket” (Zsid 11,36-37). És ismét: „Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére és kövessétek őket a hitben” (Zsid 13,7). Ezeket döntő észérvekkel győzte meg, azokat pedig a vonzó példák utánzására buzdította.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 136.o.)

„Ó, Anyám, nagyon könnyű szép dolgokat írni a szenvedésről, de csupán írni, az semmi, semmi! Át kell élni, hogy meg tudjuk, mi az! ... Most már tudom, hogy mindaz, amit mondtam és írtam, teljesen igaz … Igaz, hogy a jó Istenért sokat akartam szenvedni, és igaz az is, hogy még most is ezt kívánom. … Nem, ez nem borzasztó. A szeretet kis áldozata nem találhatja szörnyűnek azt, amit Jegyese szeretetből küld neki.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 135-136.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.