81. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, tudod, melyik szellemi fegyver nélkülözhetetlen a győzelemhez?
Teréz: Igen, a megkülönböztetés! Gergely testvérem, milyen jó veled minden beszélgetés! Aki melletted vív a seregben, az a harcban győzhetetlen!
Gergely: Köszönöm a dicséretet, továbbítom és átadom a Seregek Urának! Szóval, a válaszod pontos volt, a megkülönböztetés valóban nélkülözhetetlen. Látom, bátran hagyatkoztál rá a Szentlélekre. Gyermekeinknek tudniuk kell, hogy az ellenség épp azt a fegyvert akarja kiütni a kezükből, amivel könnyedén legyőzhetik őt. Meg kell különböztetnünk két hangot: a jót és a jól hangzót. Az Úr minden szava valóban jó, a sátán minden szava pedig csak jól hangzik.
Teréz: Igen, de a csatához hősök kellenek, akik az Úrnak már feltárták a saját sebeiket. Ezért a betegnek nem a betegségét kell hangoztatnia, hanem inkább a hitét bátor szívvel felmutatnia. Vigyázniuk kell arra is, hogy a megkülönböztetés élét bűneikkel ne tompítsák, mert a bűn fejedelme rögtön megszimatolja a félelem szagát.
Gergely: Tüzet tűzzel nem lehet eloltani.
Teréz: Igen, bűnt bűnnel nem lehet megoldani.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Gondosan mérje fel tehát önmagát minden ember, nehogy vezető szerepet vállaljon, ha benne még kárhozatosan uralkodik a bűn. Akit saját bűne terhel, ne akarjon közbenjárni mások vétkeiért. Ezért közli égi szózat Mózessel: „Mondd meg Áronnak: ha valaki utódaid közül bármely nemzedékben valamilyen betegségben szenved, ne közeledjék, hogy felajánlja Istennek az áldozati eledelt.” (Lev 21,17) Azután rögtön hozzáfűzi: „Senki ne közeledjék oda, akinek testi hibája van, tehát sem vak, sem béna, sem tömpe-, nagy-, vagy görbeorrú, sem olyan, akinek a lába vagy a keze eltört, sem púpos, sem görbe lábú, sem szembajos, sem kiütéses, sem kelevényes ember, sem pedig megszakadt” (Lev 21,18-20)”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 61.o.)


„Urunk egyedül önmagának akarta első tekintetemet, méltóztatott a szívemet kérni a bölcsőtől kezdve, ha kifejezhetem így magam. 1886 karácsony éjszakája valóban döntő volt hivatásom szempontjából, de ha világosabban akarom megnevezni, így kell hívnom: megtérésem éjszakája. Azon az áldott éjszakán, amelyről meg van írva, hogy „magának Istennek a gyönyörűségeit világítja meg”, Jézus, aki irántam való szeretetből gyermekké lett, méltóztatott kiemelni a gyermekkor pólyáiból és tökéletlenségeiből; úgy átalakított, hogy többé nem ismertem magamra. E nélkül a változás nélkül még sok éven át a világban kellett volna maradnom. Szent Teréz, aki azt mondta leányainak: „Azt akarom, hogy semmiben sem legyetek nők, hanem mindenben egyenlők az erős férfiakkal”, Szent Teréz nem akart volna gyermekének ismerni, ha az Úr nem öltötte volna rám isteni erejét, ha nem ő maga fegyverezett volna föl a háborúra.”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 126-127.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.