82. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, tudod, mi az, ami az Úrnak lehetetlen? Elmondod a gyermekeinknek?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a Megváltó nem tud nem szenvedni értünk, ezért az Ő keserűségéből csordult ki a mi örömünk…
Gergely: A szeretet és az áldozat nem mindig szinonímák, de a szeretet nélküli vércseppek az Úr előtt mindig némák.
Teréz: Igen, a legfőbb Mártíron kívül minden más mártírral vigyázni kell, hiszen az Úrnak úgy kellett a sorsát bevégeznie, hogy a föltámadása hitét is el kellett veszítenie. Ezzel szemben minden mártír tudja, hogy neki van Megváltója.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Figyelmeztetni kell a betegeket, hogy türelmük megőrzésének érdekében szüntelen tartsák szem előtt, mennyit szenvedett Megváltónk saját teremtményeitől. Gyalázatos rágalmakat kellett eltűrnie, gúnyosan arcul ütötték, miközben kiragadta a lelkeket az ősi ellenség markából. Lemosott minket az üdvösség vizével, és nem fordította el arcát, amikor az istentelenek leköpték. Szószólónk volt, megszabadított bennünket az örök kárhozattól, és szó nélkül tűrte az ostorcsapásokat. Örök dicsőséget szerzett nekünk az angyalok karában, és elviselte, hogy ököllel ütötték. Megmentett minket a bűnök gyötrő kínjaitól, és nem vonakodott elfogadni a töviskoronát. Mennyei édességgel töltött el minket, és önnön szomját keserű epével enyhítette. Térdre borulva könyörgött értünk az Atyához, noha Vele egy Isten, és hallgatott, amikor gúnyosan térdet hajtottak előtte. Életet szerzett a holtaknak, és Ő, az Élet, meghalt értünk. Miért tartjuk elviselhetetlennek, hogy az ember csapásokat szenved Istentől bűneiért, amikor Isten oly sok rosszat elviselt az emberektől jótéteményeiért?”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 161.o.)


„Kedves Anyám, láthatja, hogy nagyon kicsi lélek vagyok, aki csak nagyon kis dolgokat tud felajánlani a Jó Istennek, de azért még gyakran megesik, hogy elvesztegetem ezeket a kis áldozatokat, amelyek annyi békét adnak a léleknek; ez sem kedvetlenít el, elviselem, hogy egy kicsit kevesebb a békém, és megpróbálok a következő alkalommal éberebb lenni. Ó, oly jó hozzám az Úr, hogy tőle félnem lehetetlen, mindig megadta azt, amit kívántam, vagy méginkább, azt kívántatta velem, amit meg akart adni nekem”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 299. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.