83. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, tennél nekem és gyermekeinknek egy apró szívességet azzal, hogy beszélsz nekünk Isten dicsőségéről?
Teréz: Igen, nagyon szívesen, Gergely testvérem. Isten dicsősége abban az őszinte kérdésben tárult fel, amikor a kereszten az Atyának azt kiáltotta a Fia: „Miért hagytál el engem?” Ebben a kegyetlen fájdalomban ragyog az Isten dicsősége. Aki ezt szeretettel szemléli, az a térdét félelem nélkül a földhöz szegezi.
Gergely: Ez a kegyetlen kegyelem… Megrendítetted a szívem... Tehát nem történhetett máshogy…
Teréz: Igen, a kereszt nem egy választható opció, hanem az egyetlen pozíció.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Ezért Megváltónk is, az Egek Ura és bölcsességénél fogva öröktől kezdve az angyalok tanítója, miután földre szállt, harmincéves kora előtt nem akart az emberek mestere lenni, hogy a törtetőkben üdvös félelmet ébresszen: Ő maga, a tévedhetetlen, csak érett korában kezdte a tökéletes élet igéit hirdetni: „Amikor tizenkét éves lett... a gyermek Jézus Jeruzsálemben maradt.” (Lk 2,42) Amikor szülei keresték, azt mondja róla az Írás: „Megtalálták a templomban, ott ült a tanítók között, hallgatta és kérdezgette őket.” (Lk 2,46) Gondoljuk végig figyelmesen: amikor a tizenkét éves Jézust a tanítók között ülve találták, nem azt mondja róla az Írás, hogy „tanított”, hanem hogy „kérdezgetett”. E példa világosan mutatja, hogy ne merjen az arra alkalmatlan tanítani, hiszen gyermekkorában még az is kérdezgetve tanult, aki istenségének erejével maga szolgáltatta a tudást a tanítóknak. Amikor Pál azt mondja tanítványának: „Ezt tanítsd teljes határozottsággal. Senki ne becsüljön le ifjú korod miatt” (1Tim 4,11-12), tudnunk kell, hogy a Szentírás néha a fiatal férfikort nevezi ifjúságnak. Ez világosan kiderül, ha Salamon szavait idézzük: „Örülj, ifjú ember, serdülőkorod idején” (Préd 11,9) Ha nem ugyanazt értené ifjú és fiatal alatt, nem nevezné ifjúnak azt, akit arra buzdít, hogy örüljön serdülőkorában.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 221-222.o.)


„Milyen boldogtalan lennék az Égben, ha nem tudnék kis szívességeket tenni azoknak, akiket szeretek!”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 32.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.