84. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, ma veszélyes titokról akarok beszélgetni veled. De ha te nem kívánod, akkor nyugodtan kerüld ki a kérdésemet. Miért kárhozott el az Úr első és legszebb angyala?
Teréz: Igen, nem szívesen beszélek erről, de a gyermekeinknek mégis hallaniuk kell a gonosz tekergőről. A titok a várakozásban és a kérésben rejlik. Az az angyal nem engedte meg Papának, hogy megvárakoztassa, és hogy megkéresse őt.
Gergely: Vagyis nem akarta kivárva elkérni, és ezáltal megkapni azt, ami teremtésével még nem lett az övé.
Teréz: Igen, Gergely testvérem. Papa különös titka az volt, hogy bár mindent jónak teremtett, mégis meghagyta azt a szabadságunkat, hogy önként egyesülünk-e Ővele, aki a Legfőbb Jó. Ez a szabadság volt a Teremtő és a teremtmény közti egyetlen teremtett távolság, de ez nem vált volna kárunkra, ha a kígyó helyett hallgatunk a Papánkra.
Gergely: Tehát épp az volt a sátán vétke, hogy minden áron ő akart lenni a Legfőbb Jó, és nem pusztán a Legfőbb Jóhoz hasonló. Isten léte árán akart a Legfőbb Jó lenni, hogy mindenki őt imádja. Nem a Teremtőt imádta, hanem a Teremtő imádását magának kívánta. Persze Isten senkitől nem tagadott meg semmit, csak a sátán nem akarta kivárni azt, hogy neki kérnie kelljen valami önnön létén kívülit. És ez az akkor még elrejtett valami, vagyis inkább egy titokzatos valaki volt az, akinek a Teremtő a legkisebb teremtmények közt szánt bölcsőt…
Teréz: Igen, a bukás titokzatosan már eleve ahhoz kötődött, aki azt mondta, hogy a kopogás után várjunk, amíg bebocsáttatunk, és kérjünk, amíg nem kapunk, mert akit várakoztatnak, az nem gondolhatja magát a másiknál nagyobbnak, és aki kér, az már elismeri, hogy kisebb annál, akitől kér.
Gergely: Aki mer várni és kérni, az belép az új életbe a semmin át. Ez a teremtetlen kegyelem, ami létemben még nem volt az osztályrészem. És a sátán épp ennek ellenkezőjére tanította meg őseinket: nem várni, hanem megkívánni, nem kérni, hanem elragadni.
Teréz: Igen, Isten csak azt tiltotta meg, hogy ne vegyenek maguktól, de azt nem, hogy ne kérjék Tőle… Ha kivárták volna, hogy kérjenek, akkor…
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Figyelmeztetni kell az irigyeket, hogy ha nem uralkodnak féltékenységükön, a ravasz ellenség ősi bűnébe esnek. Erről mondja az Írás: „A sátán irigysége révén a világra jött a halál” (Bölcs 2,24). Elvesztvén az eget, a Sátán megirigyelte azt a nemrég alkotott embertől: de csak fokozta büntetését azzal, hogy másokat is kárhozatba taszított.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 150.o.)


„Rólam nem mondhatják majd: ’Belehal abba, hogy nem tud meghalni.’ Már mondtam magának: ami ösztönöm illeti, igen, az eget! De a kegyelem a lelkemben uralja az ösztönöket, és most csak azt tudom ismételgetni a jó Istennek:
Még sokáig akarok élni,
Uram, ha ezt kívánod,
Szeretnélek az égbe követni,
Ha örömödnek ezt találod.
A szeretet, a hazának a tüze
Emésszen engem szüntelen,
Mit számít nekem, élet vagy halál,
Téged szeretni egyetlen boldogság nekem.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 78.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.