86. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, a kicsi a nagy, vagy a nagy a kicsi?
Teréz: Igen, egy kicsi méreg nagy kárt okozhat, ha gőg keveredik a szolgálatunkba, de a nagy szeretet a kicsi tetteket is megnemesítheti. És te mit mondasz a saját kérdésedre?
Gergely: Most, hogy hallottalak téged, egy picit mást, mint ha nem hallottalak volna, mert a szavaddal változást okoztál bennem. Szükségünk van egymásra, hogy rátaláljunk Atyánkra. A kicsi kísértések a nagy kapun át jutnak be a szívbe, a nagy kísértések pedig a kis kapun át. Kicsi kísértésnek tűnik lecsípni magunknak egy pici dicsőséget az Istenért végzett szolgálat közben, de a nagy kapun, a fülünkön milyen sok beszökhet. Amikor a dicséret hangját halljuk, akkor a fülünket nagyra nyitjuk. Milyen igaz, hogy nem hallani nem tudunk!
Teréz: Igen, a nagy kísértés pedig a kicsi kapun át, a szemen keresztül lép be, pedig a szemünket lecsukhatjuk, ha valami zavarót látunk, de a fülünket nem tudjuk bezárni. Ezért is választotta az Úr azt, hogy a hit a hallás által győzze le a szíveket.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Azok, akik áhítoznak a lelkipásztori hivatalra, rendszerint hasznos cselekedeteket fontolgatnak: azzal a szándékkal vágynak e hivatalra, hogy magasra emelkedjenek, de gyakran ismételgetik magukban, hogy értékes munkát fognak végezni. Másra törekszenek lelkük mélyén, mint amit nyíltan tervezgetnek. Az ész gyakran becsapja önmagát: azt képzeli, hogy szereti a jótetteket, pedig nem szereti; hogy nem szereti a világi dicsőséget, pedig szereti; félénk, míg uralomra tör, vakmerő, amikor eléri célját. Amíg törekszik a hatalom felé, attól fél, hogy kicsúszik kezéből, amikor eléri, rögtön úgy gondolja, hogy ez neki jogosan kijár. Minthogy a főhatalom gyakorlását világias gondolatokkal kezdi meg, könnyedén elfelejti, amit jámborul eltervezett magában.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 56.o.)


„…Nem, nem tartom magam nagy szentnek! Egészen kicsi szentnek tartom magam. De arra gondolok, hogy a jó Istennek úgy tetszett, hogy olyan dolgokat helyezzen belém, amelyek jót tesznek nekem és másoknak.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 80.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.