88. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, számomra az a legfontosabb lecke, hogy a Mesterre figyeljek. A mi Urunk nem félt minket a munka hullámhegyeitől, de azt már nem kívánja, hogy elszakadjunk a hittől.
Teréz: Igen, akkor jó egy szolgálat, ha Jézus cselekszik helyettünk. Mondd meg nekem, Gergely testvérem, hogy szerinted hogyan kell sokat dolgozni az elkárhozás veszélye nélkül?
Gergely: Van, aki rengeteg időt fordít a munkára a gyerekek miatt, de lehet, hogy mégse a gyerekekért él, hanem a munka elvesztesétől fél. Abba veted a hited leginkább, amibe arányosan egyszerre a legtöbb idődet és legtöbb pénzedet fekteted be.
Teréz: Igen, a hit mértékegysége a pénz és az idő egysége. Minden pénz annyit ér, amennyi mögötte a vér!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A kormányzás feladatai különböző dolgokra irányulnak: aki mindegyikre oda akar figyelni, egyiket sem tudja megoldani. Ezért int óvatosan a bölcs: „Fiam, ne vágj bele sokféle üzletbe!” (Sir11,10) Semmiben sem tudunk alaposan elmélyülni, ha ide-oda kapkodunk. A lélek túlzott elfoglaltsága miatt kifelé iranyul és elveszti az istenfélelem belső, szilárd támaszát; a külső dolgokról gondoskodik, csak önmagáról feledkezik meg: mindenre odafigyel, csak magára nem. Ha a szükségesnél jobban belebonyolódik a külvilág elfoglaltságaiba, és útközben sok mindennel foglalatoskodik, elfelejti, hogy merre tart; törekvéseitől elidegenedve nem veszi észre, mennyire sérül, sem azt, hogy mennyi hibát követ el. Hiszkija sem gondolta volna, hogy bűnt követ el, amikor idegeneknek megmutatta fűszerkamráját, fiainak vesztére mégis magára zúdította a Bíró haragját olyasmi miatt, amiről azt hitte, szabadon teheti. (2Kir 20,13) Amikor alkalom nyílik rá, hogy oly tetteket vigyünk véghez, melyek kiváltják alattvalóink csodálatát, lelkünk gondolatban elszáll — és ezzel kiváltja a Bíró haragját, holott a belső gőg külső rossz cselekedetekben nem is nyilvánult meg.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 46.o.)


„A nővérek nagy csodálkozására festenem kellett s a Jó Isten megengedte, hogy hasznomra tudjam fordítani azokat a leckéket, melyeket drága Anyámtól kaptam … Anyám azt is akarta, hogy az ő példájára verseket és színdarabot írjak s ezek tetszést arattak … Épp úgy, mint Salamon, aki szemügyre véve kezemunkáját, amellyel oly haszontalanul fáradozott, meglátta, hogy minden csak hiúság és búbánat, MAGAM TAPASZTALTAM MEG, hogy csak abban rejlik boldogság, ha elrejtőzünk, ha nem ismerjük meg a teremtett dolgokat. Megértettem, hogy szeretet nélkül semmis minden tett, még a legragyogóbb is, mint amilyen a halottak feltámasztása vagy a népek megtérítése …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 205.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.