9. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Én mindig szerettem énekelni. De most végre úgy énekelhetek az angyalokkal, ahogy a földön a legmerészebb álmaimban sem képzeltem volna. Jézus!
Teréz: Igen, én is szeretek énekelni, és ma együtt éneklek azokkal, akik most élik át azt, amit én már végigjártam.
Gergely: Teréz nővérem, most különös fény csillant meg az arcodon! Olyan, mely az égben is csak ritkán látható. Légy most gyermekeink szeme, és mondd el, mit látsz, hogy lábukkal idetaláljanak hozzánk!
Teréz: Igen, biztosan hallottál olyan emberekről, akik súlyos betegségük miatt egyáltalán nem mehetnek ki a napfényre. Gergely testvérem, ha egy ilyen embernek azt mondaná valaki a nyári tűző napsütésben, hogy a háza előtt vad farkasok épp most támadnak rá a kisfiára, akkor ő mit tehetne? Hisz miközben kirohanna életet menteni, ő maga egy lépés után a gyilkos Nap áldozatává válna. Így voltam én kívül-belül széttépve szívem legsötétebb kamrájában…!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Az irigyeket figyelmeztetni kell, hogy fontolják meg, milyen vak az, akit mások előremenetele nyomaszt, és mások öröme elszomorít; milyen szerencsétlen, aki rosszabb lesz, miközben mások jobbak; aki aggodalmasan gyötrődik, ha mások szerencséje gyarapodik, és gonosz szíve elveszeti. Akad-e boldogtalanabb ember annál, aki felebarátja sikerein bosszankodva büntetésül még gonoszabb lesz? Ha másokban szeretné a jótetteket, melyeket ő képtelen, elsajátítaná őket. A hívek olyanok, mint egyetlen test tagjai: feladatuk szerint különböznek egymástól, de együttműködésük révén eggyé lesznek. A láb a szemeknek köszönhetően lát, a szemek a láb segítségével járnak, a szájnak a fül, a fülnek a száj segít, a has a kezeknek, a kezek a hasnak szolgálnak (1Kor 12, 24-27).”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 149.o.)

„Mikor a Mennyország boldogságáról énekelek, Isten örök birtoklásáról, semmiféle örömet nem érzek, mert egészen egyszerűen arról énekelek, amit HINNI AKAROK. Igaz, hogy néha jön egy pici napsugár, belevilágít a sötétségbe, olyankor kihagy a megpróbáltatás egy-egy pillanatra, de azután ennek a napsugárnak az emléke, a helyett, hogy örömet okozna nekem, még sűrűbbé teszi az én sötétségemet.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 254. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.