90. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Van, aki visszautasítja a rendkívüli karizmát, arra hivatkozva, hogy gőgössé tenné őt. De ez tévedés! A mi jó Urunk semmit nem tesz a kárunkra.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, egy igazi kertész nem fél attól, hogy a gyümölcsfája a terméstől roskadozzon, inkább csak azon aggódik, hogy a tolvaj megdézsmálja, a róka megrágcsálja.
Gergely: Az egyik legcsodálatosabb ajándék, Teréz nővérem, a szabadon és szeretettel vállalt szegénység.
Teréz: Igen, erről hallani akarok még többet! Mondd gyorsan!
Gergely: A szegénység elsősorban nem a javak szűkösségét jelenti, hanem azt, hogy tudatosan felkínálom Istennek a lehetőséget, hogy Ő döntsön fölöttem, amikor két egymást kizáró út áll előttem.
Teréz: Igen, értelek. A két út közül nyilván az egyiket te magad jobban szeretnéd, mint a másikat. Ez természetes is, hiszen ennek a különbségtételnek az az alapja, hogy egy ember sem képes abszolút közönyösen tekinteni a saját sorsára.
Gergely: A közönyös is csak addig közönyös, amíg nem kap egy jó nagy pofont. Akkor hirtelen haragra gerjed, mert még egyet már nem akar kapni… A haragból pedig Istenért égő szenvedélyt lehet faragni.
Teréz: Igen, minden isteni adomány növeli a használója szabadságát, az önkéntes szegénységben pedig nagy-nagy szabadság van, mert szelíden elfogadtam, hogy Papánk reálisan és konkrétan döntést hoz fölöttem.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A tenger mondja Szidónnak, hogy szégyellje magát, amikor a világiak, a világ hullámain hányódók joggal ítélik el azokat, akik látszólag szilárd és megingathatatlan életet élnek. Gyakran megtörténik, hogy egyesek a testi bűnök után visszatérve az Úrhoz annál buzgóbban törekszenek a jóra, minél nagyobb bűnösöknek tartják magukat. Nem ritka, hogy azok, akik sértetlenül megőrizték testük ártatlanságát, nem találnak magukban semmi siratni valót, úgy gondolják, hogy nekik teljesen elég, hogy ártatlan életet élnek, ezért nem gyújtja szívüket lángra a buzgalom heve. A bűn után hevesebb szeretettől lángoló élet nem egyszer kedvesebb Istennek, mint a biztonságban lustálkodó ártatlanság. Ezért szól így a Bíró: ’Sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett.’ (Lk 7,47) És ismét: ’Nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen’ (Lk 15,7) Ezt saját tapasztalatunkból könnyen megértjük, ha megvizsgáljuk, hogyan szoktunk mi magunk ítélkezni. Mi is jobban szeretjük a tövises gazzal benőtt földet, mely gazdag termést hoz, miután megmunkáltuk, mint azt, melyen egy szál tövis sem volt, de a megművelés után is keveset hoz.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 239-240.o.)


„Ahelyett, hogy az adományok, melyeket a Jó Isten (kérésem nélkül) reám pazarolt, ártottak vagy hiúságra késztettek volna, Feléje visznek; látom, hogy egyedül csak Ő változhatatlan és határtalan vágyaimat egyedül csak ő töltheti be …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 205.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.