97. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Gonoszságban fetreng az egész világ – mondja a szeretett tanítvány. Ez kemény beszéd. Teréz nővérem, te a rád bízottakkal időnként épp így beszéltél. De volt-e olyan, hogy a saját szavaidtól is féltél?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, mert az ember szavában mindig szenved Isten szava, amikor szorul a fényforrás foglalata.
Gergely: Tehát küzdöttél a vágyak sárkányával, és győztél a Szűzanya mosolyával!
Teréz: Igen, de nem veszhettem el, mert a gyónás megédesítette a küzdelmeimet!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Azokat, akik megsiratják elkövetett bűneiket, de nem hagynak fel velük, figyelmeztetni kell, hogy vegyék jól fontolóra: hasztalanul tisztogatják magukat könynyeikkel, ha életmódjuk gyalázatosán bemocskolja lelküket: mintha csak azért mosnák magukat könnyeikkel, hogy tisztán térhessenek vissza a bűnök fertőjébe. Írva van: ’Amint a kutya visszatér ahhoz, amit kihányt, és a megfürdött sertés a pocsolyába, melyben hempergett’ (Péld 26,11; 2Pét 2,22). Az okádó eb azt az ételt hányja ki, mely megfeküdte gyomrát: de amikor újból magához veszi a kihányt ételt, melytől az imént megkönnyebbült, újból megterheli magát. Azok, akik megbánják elkövetett bűneiket, a gyónás által kivetik szívükből a gonoszságot, mellyel magukat megtöltötték, de ha a gyónás után újból elkövetik, újból magukba veszik.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 247.o.)


„Ó, hogy szánom a lelkeket, akik elvesznek! … Oly könnyű eltévedni a világ virágos ösvényein … Kétségtelen, hogy egy kissé emelkedettebb lélek számára a világkínálta édességbe keserűség vegyül s a vágyak roppant mélységét egy pillanatnyi dicséret nem töltheti be … de ha szívemet nem emelték volna már ébredésekor Isten felé, ha életbelépésemtől fogva mosolygott volna rám a világ, mivé lettem volna? … Ó, drága Anyám, milyen hálával énekelek az Úr irgalmáról! … ’Nem ragadott-e ki a világból’ – a Bölcsesség szavait idézve – ’mielőtt gonoszsága megrontotta volna szellememet s mielőtt csalóka látszatai el nem csábították volna a lelkemet’?
(Bölcs 4,11) …” (Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 103-104.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.